A távoktatás második hulláma – ahogy ti látjátok

2020.12.08.
A távoktatás második hulláma – ahogy ti látjátok
2020 szeptemberében az ELTE Gazdálkodástudományi Intézetének hallgatói még nagy reményekkel vágtak neki a kicsit szokatlan hibrid oktatás formájában induló őszi félévnek. Várható volt azonban, hogy a helyzet – a fertőzöttek számának rohamos növekedésével – változni fog és bezárásra kerülnek az egyetem ajtajai és átállunk majd az online oktatásra. Az ELTE GTI négy hallgatóját kérdeztük arról, hogyan is élték meg az utóbbi hetek eseményeit.

Mennyire volt számodra váratlan az újabb online oktatás bevezetése? Számítottál rá?

Schmikli Nóra: Nem ért váratlanul, a híreket követve látható volt, hogy a fertőzöttek száma egyre rohamosabban emelkedni kezdett. Olyan intézkedés volt, amire számíthattunk. 

Czinki Stefánia: Sokkal hamarabb gondoltam, hogy be fog ez következni. 

Bakos Vivien: Biztos voltam benne, hogy újra otthonról fogunk tanulni. Én a saját családom védelme érdekében már szeptemberben is csak a zárthelyi dolgozatokra jártam be. 

Nagy Alexandra: Várható volt, még ha több ezer egyetemista nem nagyon örült ennek a lépésnek. Elveszítettük az órára járás, a közösségi élet teljeskörű megélésének lehetőségét.

Máshogy álltál hozzá az őszi online oktatásnak, mint tavasszal?

S. N.: Tudtam mi vár rám, de már a legelején így is nehezebbnek érzem a most ránk váró időszakot. Hamar sötétedik és hideg van, ezért nincs kedvem olyan sokat kint tölteni a szabadban, mint tavasszal. A hideg miatt tanulni se tudok már a szabadban ülve.

C. S.: Igyekeztem sokkal motiváltabban hozzáállni az egész tanuláshoz, és egy rutint kialakítani. A lakásban mindig más helyen tanulok, így teszem változatosabbá a környezetemet.

B. V.: Próbáltam magamat lefoglalni a hétköznapokban, ha egyedül voltam. Igyekeztem minél szorosabban tartani a kapcsolatot a barátaimmal, akár telefonon vagy üzeneteken keresztül.

N. A.: Én mindent hasonlóan csináltam, mint tavasszal. Délelőttönként tanultam, délután pedig sportoltam, vagy sorozatokkal szórakoztattam magamat. Sok időt töltök ezek mellett még a családommal. 

Annak tükrében, hogy már volt ilyen időszak, hogyan hatott rád a mostani változás?

S. N.: Kicsit rosszabbul éltem meg, hisz vírus árnyékában számomra a nyár se igazán szólt a teljes lazításról, és felüdülés volt, hogy végre elhagyhattam az otthonomat és órára mehettem. 

C. S.: Rosszul érintett, igaz nem teljesen kerültünk még karanténba, mint márciusban. A kijárási korlátozások mellett még tudok a barátaimmal személyesen is találkozni, ezáltal sokkal jobb a helyzet, mint tavasszal. 

B. V.: Március óta én nagyon vigyázom a családom miatt, ügyelek például arra, elkerüljem a zsúfolt helyeket. Számomra az első karantén időszak óta lényegében semmi nem változott, kicsit lazítottam ugyan, de a karácsonyi időszakban is inkább kisebb körben ünneplünk. A nagyszüleimet csak maszkban látogatom majd meg.

N. A.: Nem túl jól. A bizonytalanág volt maradt a legnagyobb stresszfaktor, az, hogy néha az egyetem sem tudja mi lesz, a következő lépés, így akár napokig vártuk a következő időszakra vonatkozó változásokat.

Milyen hatással van az online oktatás a zárhelyi dolgozataid eredményére? 

S. N.: Sokkal stresszesebbnek érzem magamat egy-egy dolgozat előtt, mint mikor bent írtuk meg, és ez az eredményeimre se volt annyira jó hatással. A rövidebb időkorlátok még nyugtalanabbá tesznek a dolgozat megírása közben.

C. S.: Hiányoznak a szaktársaimmal a dolgozatok megírása előtti beszélgetések, mikor sokkal gyorsabban elrepült a várakozási idő.

B. V.: A kezdésnél egyedül várakozva stresszesebbnek érzem magam. Bent legalább elterelhettük azzal a figyelmünket, hogy beszélgettünk az ismerősökkel. Helyet kerestünk, vagy csak megnyugtatott pár ismerős arc. 

N. A.: Ugyan úgy élem meg őket, mintha bent írnánk. 

Negatívan vagy pozitívan éled meg ezt a mostani helyzetet?

S. N.: Próbálom megtalálni ebben a rossz helyzetben a jó dolgokat. Sok időt tudok a családommal tölteni és rég nem töltöttem ennyi időt otthon, de már kezd rám rosszul hatni. 

C. S.: Negatívabban, mint tavasszal. 

B. V.: Talán a téli sötétség miatt negatívabban, de próbálok ellene tenni - például gyertyát gyújtok, és az sokat tud javítani az ember hangulatán.

N. A.: A rengeteg tanulás mellett nem foglalkoztam még ezzel igazán. Próbálok a Karácsonyra összpontosítani és a dekorálással lefoglalni magamat.

Hogyan gondolod a személyes megjelenést igénylő órák, vagy a felvételről bármikor videós előadások a jobbak? 

S. N.: Az eddigi megszokott órákat jobban szerettem, de a továbbiakban mindkettőt támogatnám, ha van rá esély. 

C. S.: Én a felvételről újra megnézhető órákat részesítem előnyben, mert így saját beosztásom szerint haladhatok az órákkal, és ha kell, visszatekerhetem többször is oda, amit nem értettem. A felvételek a látássérült hallgatók számára is nagyon nagy segítséget jelenthetnek.

B. V.: A visszanézhető órák nekem sokkal jobban tetszettek, hisz nem utazom órákat, hogy egy-egy alkalomra bemenjek. Az előadások, szemináriumok között nem kell órákat várnom. De azért hiányoznak is az egyetemen személyes részvétellel zajló órák.

N. A.: Ha megtehetem, szeretek az órákon személyesen részt venni, sokkal jobban tudok akkor koncentrálni. Jelen helyzetben csak a felvételről visszanézhető órákon való részvétel lehetséges, de a jövőben azért gondolnám hasznosnak ezt a lehetőséget is megtartani, mert ha esetleg valakinek halaszthatatlan elintéznivalója akad, nem marad le az anyaggal és az órán történtekkel.

Mit hiányolsz leginkább?

S. N.: Az órára járásokon és a helyben írt zárthelyiken kívül a közösségi életet. A barátainkkal való időtöltést, az egyetem keretein belül rendezett rendezvényeket és bulikat. Mindent, ami az egyetemi életet jelképezi. 

C. S.: Az egyetemi rendezvényeket, és azt, hogy találkozhassak a vidéken élő barátaimmal, akik most visszaköltöztek a kollégiumokból.

B. V.: Az előadások utáni közös ebédeléseket, hogy kint beszélgethettünk az egyetem udvarában.

N. A.: Az interaktív szemináriumokat, ahol például együtt ötletelhettünk.

Gondolod, hogy 2021-ben vissza tud majd állni az egyetemi élet az eddig megszokott formája?

S. N.: Hiányzik a „rendes” egyetemi élet, és nagyon remélem, hogy a maradék félévekben még élni tudunk annak minden lehetőségével.

C. S.: Nagyon remélem, hogy a következő félévet már az egyetem falai között tölthetjük el, hisz harmadévesként ez az utolsó időszak, amikor az előadásokon még részt vehetünk.

B. V.: Szeretném hinni, hogy ez a vírushelyzet hamarosan megoldódik. 

N. A.: Nem vagyok benne biztos, hogy a tavaszi félévben már visszamehetünk az egyetemre, és létszámkorlátozás vagy maszk nélkül vehetünk részt az egyes előadásokon. De azért bizakodom. 


Szita Regina
Az interjú a Sajtóismeretek és sajtójog tárgyhoz kapcsolódva készült.