„Aki meg tud változni, az tudja jól kamatoztatni a kapott eszközöket…”

Melyik tanszéken tanítasz majd, és mit fogsz oktatni? Melyek a kutatási területeid? 

Az ELTE GTI Érveléselmélet és Marketing Tanszékén fogok tanítani, elsősorban ÉTM típusú (Érvelés-Tárgyalás-Meggyőzés) tárgyakat, valamint egy Egyén és közösségnevű, készség- és elméleti alapozó kurzust. Ezek a tárgyak részben átfednek kutatási területeimmel: kritikai gondolkodást fejlesztő oktatási modulokat dolgozok ki, tudományos viták elemzésével foglalkozom, valamint kutatásmódszertannal.

Mennyiben lesz más a feladatod oktatóként egy újonnan alapított GTI-nél, mint korábban? 

Eddig arányaiban többet tanítottam doktori iskolákban (BME Filozófia és Tudománytörténet, BME Kognitív Tudomány, valamint német nyelven az Andrássy Egyetemen), most az alapképzés hangsúlyosabb lesz, főleg üzleti kommunikáció fókusszal. Évek óta egyre több kommunikációskészség-fejlesztő gyakorlatot dolgoztam ki, sok évig gimnáziumban is tanítottam érvelést (Nemzetközi Érettségi), és örülök, hogy ezekből nagyon sok olyat tudok majd az új környezetben használni, ami fejleszti a menedzsmentkészségeket is. 

Mire fogod helyezni a hangsúlyt az általad oktatott tárgyaknál? 

Szerintem egy kurzus legalább két dologtól jó: tanít valamit, amit majd hasznosítani lehet és világosan számon is kérhető, ezen kívül katalizál, amit nem lehet mérni, de hosszú távon nagyobb szabadságot ad a hallgatónak, hogy jövőjüket aktívan alakítsa. 

Az elmélet mellett talán a gyakorlat még fontosabb is: parázs intellektuális vitákra számíthatunk majd az óráidon? 

Amennyiben briliáns intellektusú hallgatók lesznek, még az is lehet… de a tréfát félretéve szerintem az elméletet csak gyakorlattal lehet tanítani, és fordítva. Mindenki szeretne gyakorlatorientált képzést, de amikor arra kerül a sor, a legtöbb magyar hallgató zárt (egy jó megoldással bíró) feladatot szívesebben csinál, mint nyitottat. Arra lehet majd számítani, hogy a gyakorlatok néha meglepőek lesznek, növelik a kommunikációs helyzetekben a mozgásteret és így az autonóm cselekvés lehetőségét, valamint elősegítik a későbbi egyéni fejlődést.

Vannak, akik izgulnak, ha mások előtt kell megszólalniuk, és van, akiknek ez egyáltalán nem okoz gondot, mindenesetre egy új közösségben, egy új helyzetben sokan feszélyezik magukat. Milyen tippet adnál azoknak a leendő hallgatóknak, akik esetleg óvakodnak a nyilvános szerepléstől, megszólalástól vagy egy vitahelyzettől? 

A legtöbb ember örülne, ha jobban kommunikálna – és az egyik a lámpaláz, amit sokan szeretnének legyőzni. Erre számos gyakorlat van, amiknek évek óta látom a hatásosságát, de általános recept nincs. Vagyis a probléma gyakori, de sokfélék vagyunk, ha néhány mondattal mindenkinek tuti tippet lehetne adni, nem lenne szükség a képzésre! Jó, ha ismerjük saját stresszprofilunkat (pl. pulzust mérünk a traumatikus helyzet előtt, alatt, után) és azokat a tényezőket, amelyek az éberségből a feszült figyelem állapotába lendítenek. Jó, ha megszokjuk azokat a testi tüneteket, amit a reflektorfényben átélünk. Ha még sohasem álltál száz ember figyelmének a kereszttüzében, miért ne izgulnál? Felkészültél? Jelen vagy? Tudsz nem a saját feszkódra figyelni (ún. dereflexiós technikák), hanem azokra, akiknek adsz valamit a kommunikációddal?

Egy gazdasági képzés esetében milyen meggyőzés- és érveléstechnikai képességekre tehetnek majd szert a hallgatók? Hogyan tudják majd a gyakorlatban ezt a tudást kamatoztatni?

A készségfejlesztő tárgyak inkább a képzés elején vannak, mert több év is lehet, mire „beérnek” a képességek. Ez tipikusan nem úgy megy, hogy bebiflázok valamit, ami majd kamatozik – az ilyen tudásokat rendre elfelejtjük. Minél nyitottabbak vagyunk az órán, annál jobban át tud alakítani egy képzés. Aki meg tud változni, az tudja jól kamatoztatni a kapott eszközöket: jobban tárgyal, jobban tudja a helyzeteket elemezni, képes tanulni a hibáiból. Persze sok gyors és könnyű technika van, ezeket is tanuljuk, de minden technikára van ellentechnika, így a hosszú távú sikert nem ezek garantálják.  

Mindenkivel előfordult már, hogy ellenkező állásponton volt valakivel, és az észérvek nem bizonyultak hatékony eszköznek. Hogyan vehetjük fel a harcot, ha „ellenfelünk” érvelési hibákkal „felfegyverkezve” kerül velünk szembe? 

Ha megtanulunk gyorsan alkalmazkodni a szituációhoz, tudjuk az ilyen helyzetet úgy látni, hogy az nem is harc,máris sokkal több lehetőségünk van, azaz nagyobb a kommunikációs mozgásterünk is. Észrevetted, hogy amikor vitáznak emberek, hogy befeszülnek? Egy ponton az ilyen vitákban az jár jobban, aki testi szinten is tudja szabályozni magát, és ezzel bizonyos mértékben a másikat is. Kölcsönösen alkalmazkodunk a másikhoz – még a közös ordibálás is feltételez kooperációt. Az tudja ezeket jól kihasználni, aki megtanulta irányítani a kommunikációs helyzeteket.

Mivel töltöd majd azt az átmeneti időszakot, amíg nincsenek hallgatóid?

Ősszel két hónapot Weimarban leszek, Goethe tudományos munkáit kutatom, erről szeretnék egy könyvet befejezni, valamint egy magyarul már megjelent könyvet angolul is megírni Newtonról. Most szerkesztek két kötetet, az egyik inkább elméleti (Üzlet, szervezet, kommunikáció: Új elméletek és technikák), a másik több évtized oktatási tapasztalatát összegző tankönyv-kézikönyv (Érvelés, tárgyalás, meggyőzés: Modellek, gyakorlatok, esettanulmányok). Többet tudok majd QiGong-ozni és fával dolgozni, főzni, kertészkedni és nagyokat sétálni idén örökbefogadott kutyánkkal, Csubival.