„Az állandó rugalmasság készsége kulcs lesz a jövőben”
Mennyit nyom a latban állásinterjún a külső megjelenés?
Természetesen nem a külső megjelenés a döntő, de azért az alkalomhoz, a megpályázott pozícióhoz illő megjelenés, illetve az ápoltság fontos.
Melyek azok a tulajdonságok, például gesztus, ami gyakorlatilag kizárja a jelöltet egy állásinterjún?
Nem tisztességes egy gesztus, vagy megjegyzés alapján véleményt formálni egy jelöltről, így olyan még nem fordult elő velem, hogy valaki mondjuk egy mondatával rontotta volna el az interjút, mert ha valaki ad egy félreérthető választ, akkor arra azért visszakérdezek, hogy miként értette. Azt tudom elképzelni, hogy ha mondjuk valaki társadalmilag nem elfogadhatóan viselkedne (pláne egy nemzetközi cégnél), például rasszista vagy agresszív módon nyilvánulna meg, azt kizáró oknak tartanám.
Ha csak egy valamit tanácsolhatna egy frissen diplomázott számára, aki jó állást keres, mit ajánlana?
Az önismeret hiánya nemcsak a pályakezdőkre, sajnos az idősebbekre is jellemző. Így azt tanácsolom, hogy legyünk tisztában az erősségeinkkel, illetve azokkal a hiányosságainkkal, amelyek akadályai lehetnek karrier céljaink elérésének. Tanuljunk meg reflektálni önmagunkra, hogyan reagálunk bizonyos helyzetekben, mi a mi felelősségünk bizonyos szituációk kialakulásában, de ez természetesen nemcsak az álláskeresésnél fontos, hanem minden más élethelyzetben is.
Mi az a készség, aminek a fejlesztése semmiféleképpen nem elhanyagolható, ha egy pályakezdő munkavállaló egy multinacionális környezetben helyezkedne el?
Ami kulcs lesz a jövőben, az az állandó rugalmasság készsége a folyamatos változásokhoz, a változó munkakörnyezethez. Azok lesznek sikeresek, akik a változások élére tudnak állni, és nem azok, akik leblokkolnak, és a negatív oldalról hajlamosak szemlélni az új helyzeteket.
Mit tanácsolna azoknak, akik nagyon izgulnak egy állásinterjún, és ez negatívan befolyásolja azt, hogy milyen képet mutatnak magukról?
Típustól függ, ki mennyire izgul, nem is csak állásinterjún, hanem minden olyan helyzetben, ahol magunkról alakítunk ki képet, ez lehet akár az első prezentáció vagy nyilvános véleményformálás is. Szimpatikus, ha ezt valaki kiteszi az asztalra: „lehet, hogy az elején kicsit össze-vissza fogok beszélni, de ez életem első interjúja”, ez segít megértetni az interjúztatóval, hogy miért izgul valaki az átlagosnál jobban. Az állásinterjúnak az a célja, hogy megtudjuk, alkalmas lehet-e valaki az adott pozícióra, illetve a jelölt számára azt tudjuk-e nyújtani, ami fontos neki egy munkahely kapcsán, nem pedig az, hogy végigizgulja a beszélgetést. Érdemes tudatosítani magunkban, hogy az interjúztató ránk kíváncsi, és ha magunkat adjuk, egy hiteles képet alakítunk ki magunkról, akkor megtettünk mindent a magunk részéről. Ha ezek után nem minket választanak, akkor ezek szerint ez nem az mi utunk volt.