„Azon csodálkozom, hogy tudok aludni”

Hogyan kerültél a mostani pozíciódba a csapatban?

Ez egy érdekes történet, mert én nem szerettem volna sem edző, sem csapatkapitány lenni – kapusként játszottam világéletemben. Cegléden nevelkedtem, ahol nagyon jó alapokat kaptam a játékhoz, remek edzőim voltak. Csak egy játékos akartam lenni, de valahogy az évek során úgy alakult, hogy a játékminőségem jó volt a csapathoz képest, és nagyon bíztak bennem a srácok, mindig felnéztek rám. Egyébként nem vagyok egy nagy sztárjátékos, de azon a szinten, ahol én játszottam és játszom, nagyon elismertek, és azzal a feladattal bíztak meg, hogy tartsam össze a csapatot. Én a mai napig nem mondom azt, hogy edző vagyok, mert ugyanolyan játékosnak gondolom magam, mint ők, ugyanúgy bemegyek edzésen a vízbe, és együtt gyakorlok velük. Még fiatal vagyok, 33 éves, a Budapest Bajnokságban például még játszom is.
Tehát tulajdonképpen rám maradt a csapat, de

nagyon szeretem csinálni ezt az egészet, és szeretnék tenni a magyar vízilabdáért.

Jelenleg azon vagyunk a BEAC igazgatójával, hogy újra elismert tagok legyünk a Magyar Vízilabda Szövetségnél, tudjunk TAO-zni, és egyre nagyobb egyesületté válhassunk. 

Nemrég zajlott le az idei Vízilabda MEFOB, ahol a negyeddöntőig jutottatok. Hogyan ítéled meg a csapat teljesítményét?

A csapatot úgy kell elképzelni, mint egy válogatottat, ahol a játékosok a saját klubjukban játszanak szezon közben, és egy-egy ilyen rendezvényre össze kell trombitálni őket. Idén sajnos nem számíthattam kettő első osztályú játékosomra, mert a klubjuk nem engedte el őket. Ezen kívül a nevezés pillanatában sérült le az első számú kapusom, és a MEFOB kezdete előtt a centerem is. Szóval nem volt egyszerű a kezdet, de összerántottam a csapatot, és lelket öntöttem beléjük. Sokat készültünk és gyakoroltunk, aminek eredményeként nagyon látványos vízilabdát játszottunk az Eger ellen. Végig kézben tartottuk a meccset három és fél negyedig, de a végén a második számú kapusom kiállítása eldöntötte a mérkőzést. A legjobb négy közé jutást buktuk el sajnos, amire csak egyszer volt példa a 2013-as MEFOB indulása óta, de ki kell emelnem, hogy mi lőttük ebben a selejtezőben a legtöbb gólt (BME: 7 gól, BGE: 8 gól, Debrecen: 9 gól, ELTE: 11 gól). Összességében megérdemeltük volna a továbbjutást, de megyünk előre, és

szeptembertől egy fokozattal magasabbra kapcsolunk, remélhetőleg a teljes kerettel, hiányzók és sérültek nélkül.

Hol helyezkedik el a vízilabda jelenleg az életedben?

Az idei évem nagyon sűrű, de persze saját magamnak csináltam ezt az egészet. Egy multinacionális cégnél dolgozom, emellett tavaly szeptember óta az ELTE GTI hallgatója is vagyok, MBA-képzésen veszek részt. Egyébként itt végeztem az Informatikai Karon programtervező matematikusként, tehát elég sok minden köt az egyetemhez. Emellett járok a Magyar Vízilabda Szövetség által indított kétéves edzői képzésre. Ott júniusban fogok végezni a Kásás Zoltán-féle edzőtanfolyamon, ami nagyon színvonalas. A Testnevelési Egyetemről jönnek tanítani az oktatók, illetve olyan szaktekintélyektől tanulhatunk, mint Kemény Dénes, Marcz Tamás vagy Faragó Tamás. Ezen kívül szakosztályvezető és edző is vagyok a BEAC-nál. Két pozíciót viszek a hátamon, ami elég nehéz, ezért jövőre szeretnék majd leadni feladatokat, mert nagyon sok ez így egyben. A BEAC-nál szakosztályvezetőként rengeteg kommunikációs és kapcsolattartó jellegű feladatot kell ellátnom. Ezen kívül pedig ott vannak az edzői teendők: a csapat, illetve a taktika összeállítása, az edzés szervezése, a felszerelés intézése – szinte el sem lehet képzelni, hogy milyen sok feladattal jár ez a munka.

Akkor gondolom nem egyszerű mindent összeegyeztetni.

Sok mindent viszek egyszerre, úgyhogy azon csodálkozom, hogy tudok aludni. Most éppen van egy aktivitásmérő órám, amin nézem, hogy hogyan alszom, és azt tapasztalom, hogy mostanában nem túl nyugodtan, sokszor felkelek. Egyébként meg vagyok lepődve magamon, hogy ezt hogy bírom, de még bírom, most vagyok fiatal, és úgy állok hozzá, hogy amíg tudom, addig csinálom. Ha 45-50 éves leszek, akkor már valószínű, hogy nem fogom ennyire bírni, és ha visszagondolok majd, hogy mennyi mindent csináltam a harmincas éveim elején, akkor ez egy hihetetlen történetnek fog majd tűnni.

Próbálok mindig jókedvűen hozzáállni a dolgokhoz, nem vagyok olyan ember, aki problémázik,

hogyha még oda kell menni a következő edzésre, vagy meg kell írni egy beadandót este, vagy ha még holnap reggel munkába kell indulnom fáradtan is. A játékosok tudják rólam, hogy nem vagyok egy hajcsár vagy egy vaskalapos edző, a MEFOB is arról szólt, hogy érezzék jól magukat, adjanak ki mindent, ami bennük van, és felszabadultan játszanak.

Miért döntöttél úgy, hogy továbbtanulsz a rengeteg teendőd mellett?

Multinacionális környezetben nevelkedek, és mindig terveztem, hogy valami gazdasági képzést elvégzek. Amikor megtudtam, hogy kiváló oktatók részvételével megkeződik az ELTE-n gazdálkodástudományi oktatás, hezitálás nélkül, azonnal beadtam a jelentkezésem, és felvételiztem. Zászlóvivők vagyunk a hallgatótársaimmal, kilencvenöt nálunk a létszám, és most ízlelgetjük az ELTE GTI vezetésével, hogy hogyan tudjuk az órákat beosztani évközben, és hogy hogyan és mikor tudunk zh-zni vagy vizsgázni. Nekem nagy álmom volt ez a képzés, és örülök, hogy felvettek.

A mostani tanulmányaidat az életed milyen területein tudod felhasználni?

Ami már most is nagyon hasznos, az az emberi erőforrás menedzsment és a projektmenedzsment. Ezeket nem csak a céges környezetben tudom használni, hanem itt a csapatnál is. Például azt, hogy hogyan kell visszajelzést adni a játékosoknak/beosztottaknak, az ELTE GTI-n tanultam. Van a szendvics visszajelzési módszer, aminek az a lényege, hogy mondasz egy jót, egy fejlesztendőt, majd megint egy jót. Tehát a két jó közé beékeled a „rosszat”.
Projektmenedzsmenten olyan módszertanokat tanulunk, ami nyilván céges kultúrákra alkalmazható leginkább, de itt, a vízilabda-szervezésben is tudom kamatoztatni. A céges életemre visszatérve, ott

gazdasági, üzleti szférában mozgok, ezért nagyon hasznosak a tananyagok.

A GTI oktatói egyébként kifejezetten rendesek és rugalmasak, ha bármi kérdésem van, akár a sporttal vagy az üzleti világgal kapcsolatosan, azonnal rendelkezésre állnak a fogadóórájukon, és a legjobb tudásuk szerint segítenek.

Jelenleg milyen eseményekre készültök a vízilabda csapattal?

Nagyon sok a programunk. Úgy néz ki, hogy június 9-ig minden hétvégén van bajnoki mérkőzésünk, majd június végén részt veszünk egy kétnapos pécsi vízilabdatornán. A következő héten hivatalosak vagyunk egy gálamérkőzésre, tavaly az ELTE volt a házigazdája az EFOTT rendezvénynek, idén pedig a SOTE, és meghívtak minket, ezzel is hivatalossá téve a stafétabot-átadást. Végül, július 20-án Münchenbe megyünk három napra egy nemzetközi vízilabdatornára, amivel lezárjuk a szezont. Utána az augusztust pihenéssel töltjük, majd szeptemberben újult erővel kezdjük az új szezont.