Bemutatkozik a BEAC ütős sportok szakosztálya

Hogyan jutottál el a BEAC asztalitenisz szakosztályának vezetéséig? Milyen utat jártál végig?
Még a gimnáziumban, tízedik osztályban kezdtem el egy egyesületben amatőr szinten pingpongozni. Aztán feljöttem az ELTE-re, a pszichológia szakra, és kerestem a lehetőséget, hogy hogyan tudnám folytatni a sportot. Valakitől hallottam a BEAC-edzésekről, elmentem, kipróbáltam, és az első pár hét után itt ragadtam. Amikor már egy fél éve edzettem a csapatban, akkor a srác, aki az elődöm volt, lediplomázott. Kellett valaki a helyére, és rám gondoltak – igazából így kerültem ebbe a pozícióba.

Milyen feladataid vannak szakosztályvezetőként?
Alapvetően megszervezzük a szakosztály életét. Keresünk embereket, akik bevonhatóak, illetve nálunk több csapat is működik. A BEAC-cal, és velük is folyamatosan egyeztetek. Tartok kredites, az egyetemen felvehető testnevelés órákat, ezen kívül pedig rektori támogatásra szoktunk pályázni, tehát a pénzügyekbe is bele kell folynom, hogy a szakosztály működhessen. Idén nagy problémánk volt, hogy új tornatermet kellett keresnünk, ami sokáig elhúzódott. Rengeteg iskolával és egyéb intézményekkel tartottam a kapcsolatot. Jelenleg a KEK-re (Kárpát-medencei Egyetemek Kupája) készülünk, ott többek között lesz asztalitenisz, ezt próbáljuk megszervezni, illetve a lebonyolításban is kell majd segédkeznem.

Hol vannak az edzéseitek?
Jelenleg a Mérnök utcai sporttelepen vagyunk heti két alkalommal. Szeretnénk hosszabb távon ott maradni, ez a terem elég jó feltételeket biztosít nekünk, nőtt is a szakosztály létszáma. Bajnoki csapatmérkőzések lebonyolítására is alkalmas, szóval nagyon ideális hely.

Említetted a KEK-et. Milyen versenyeken, bajnokságokban indultok még?
Csapatbajnokságban játszunk, jelenleg három különböző osztályban, jövőre pedig a tervek szerint már négyben, mert úgy néz ki, hogy az egyik csapatunk megnyeri a bajnokságot, és feljebb lép eggyel. Ezen kívül alapvetően mindenki egyénileg tud versenyekre járni. Tavasszal van a MEFOB, oda megy 1-2 ember tőlünk, illetve volt az Universitas Kupa nem is olyan régen, azon is rész vett pár sportolónk.
Itt, Budapesten viszonylag gyakran rendeznek hétvégénként versenyeket, ezekre szoktak eljárni néhányan, illetve mindig megpróbálunk összehozni egy házi bajnokságot az adott év vagy félév végén. Nagyjából ezekről tudok most beszámolni.

Teljesen kezdők, a sportággal ismerkedők számára is indulnak edzések?
A teljesen kezdőknek inkább az egyetemen felvehető, általános testnevelési kurzusokat ajánlanám, ott mindenkivel tudunk valamennyit egyénileg foglalkozni. A szakosztályi edzéseken alapvetően inkább olyanokat várunk, akiknek már van valamennyi tapasztalatuk. A tagok többsége egyetem és/vagy munka mellett hobbi szinten jár le, de azért ismerik a sportágat, és amatőrként verseny szinten játszanak. Jelenleg nincsen edzőnk, szóval igazi foglalkozást nincs lehetőségünk tartani, a lent lévő játékosok tudják egymást fejleszteni. Azt viszont senkitől nem tudom elvárni, hogy teljesen kezdőkkel foglalkozzon, hiszen mindenki azért jön le, hogy játsszon.

Az egyetemen, a kreditrendszerben felvehető kurzusoknál hogy néz ki egy edzés?
Azoknál az edzéseknél, amiket én tartok, úgy szokott lenni, hogy az első órán egy általános ismertetés és ismerkedés van a sportággal. Helyes ütőfogás, mit kell tudni a kurzusról, mik az alap követelmények stb. Az ezt követő alkalmak 90 percig tartanak, és 10-15 percet játszok mindenkivel egyénileg. Szóval egy órán 5-6 hallgatóval játszom, és mindig az adott ember képességeikhez igazodva gyakorolunk. Próbálom azt fejleszteni, amiben látom, hogy tudunk előrehaladni, amiben van lehetőség. Ami pedig jól megy neki, azt kicsit tovább visszük. Igazából az ügyesebbekkel bonyolultabb elemeket gyakorlunk, a kezdőkkel pedig inkább alapokat. Ez egyénileg változik.

És a szakosztályos edzések?
Ott nincs felépített edzésterv. Heti kétszer van termünk, általában péntekenként játsszuk a hazai meccseket. Összesen hat asztalt tudunk felállítani, ha mérkőzés van, akkor kettőt vagy négyet, szerdánként viszont az egész időtartam csak edzésre áll a rendelkezésünkre. Igazából úgy néz ki ez, hogy megérkeznek a játékosok, felállítjuk az asztalokat, megegyezünk, hogy ki kivel játszik, és mindenki egyéni kívánságai szerint tud edzeni. Tehát kiválasztok egy csapattársat, megbeszéljük, hogy edzünk, és azt tudom mondani, hogy a tenyeres pörgetést szeretném gyakorolni a fonákjára. Ő úgy fog játszani, hogy az ideális legyen ehhez, aztán váltunk, és azt gyakoroljuk, amit őt szeretne. Ez általában így zajlik.

Az asztalitenisz mint sportág mennyire ismert és elfogadott Magyarországon?
Szerintem a legtöbben ismerik, hiszen szinte minden suliban van pingpongasztal, de inkább egy kocsmasportnak tekintik. Olyan kategória, hogy „strandon vagy suliban lehet ütögetni szünetben”, klub szinten nem játszanak túl sokan. Amit én tapasztaltam, amikor mentem ide-oda meccseket játszani, az az, hogy hazai viszonylatban nincs túl jó helyzetben a sportág. Eddig sehol nem láttam olyan profi körülményeket vagy munkát, amire azt tudtam mondani, hogy szeretném, hogy egyszer itt játsszak, vagy hogy ha a gyerekem profi akar lenni, akkor ide iratom. Illetve szerintem alapvetően nem annyira népszerű nálunk a spotág, és azt sem látom, hogy olyanok lennének a körülmények, hogy ha valaki elkezdi gyerekkorban a pingpongot, akkor ne próbáljon meg egyetemre menni mellette. Egy-két egyetemista korú pingpongost ismerek, akik talán felnőttként is megmaradnak majd profi játékosnak, de a nagy többség számára szerintem ez nem nyitott lehetőség.

Hazai vagy nemzetközi szinten vannak olyan emberek, akik a pingpongból sportolóként megélnek?
Szerintem itthon nagyon kevesen, tényleg az a néhány tucat ember, akik a legjobbak. Nemzetközi szinten viszont sokkal többen. Például Németországban nagyon sokan játszanak, az egyik legjobb ország pingpongban európai szinten. Halottam olyanokról is, akik kint vannak nem annyira magas osztályban, de kapnak érte fizetést. Nálunk szerintem ez csak a legfelső osztályban van így.

Neked mi a célod a pingponggal?
Nem akarok ebből megélni, szerintem nem is tudnék. Mindig is nagyon szerettem játszani, próbálok sport közelben maradni, hogy meglegyen a mozgás, és ne csak az egyetemen aztán meg otthon üljek. Alapvetően jó a közösség, ezt nagyon szeretem itt. Mindig próbálok tovább fejlődni, de ennek is azért van egy korlátja, főleg, hogy most dolgozok és egyetemre is járok, ami miatt pedig edzésre nem mindig tudok elmenni. Mielőtt elkezdtem az egyetemet, az volt a tervem, hogy majd sportpszichológiát fogok tanulni, ez továbbra is a lehetőségek között van, aztán meglátom, hogy mit választok. Ezt csak mesterképzés után lehetne tanulni, tehát még messze van. Szóval elképzelhető, hogy így maradok sport közelben, mellette pedig remélem, hogy azért tudok majd edzeni és játszani is.

Szerinted miért jó döntés hozzátok csatlakozni?
Amikor én kezdtem, bennem az volt, hogy nagyon jó fejlődési lehetőséget nyújthat a csapat. Elég nagy az életkori szórás, különböző emberekkel ismerkedhettem meg, akik szinte mind más-más stílust játszanak. Az idősebbek például nem annyira pörgősek, mint a fiatalok, ők inkább megfontoltabb taktikát választanak. Szóval elég változatos az, hogy ki hogyan játszik, és nagyon sok fajta stílus ellen kipróbálhatja magát az ember, ezáltal pedig sokrétűen fejlődhet. Én ezt nagyon szeretem.

Hogyan lehet csatlakozni hozzátok?
Van egy honlapunk, a beacpp.elte.hu, ott lehet informálódni. Fent van a terembeosztás, hogy mikor vannak edzések, a számlaszám, ahova a tagdíjakat szokták utalni, szóval sok hasznos információ. Illetve az én e-mail címemre viszonylag könnyen rá lehet bukkanni (kanicsm@gmail.com) és a sportkisokosban is benne vagyunk. Igyekszem mindenkinek gyorsan és kielégítően válaszolni, de az is egy lehetőség, hogy valaki lejön egy edzésre, és ott megbeszéljük a részleteket.

A BEAC ütős sportjainak osztályába az asztalitenisz mellett a tollaslabda tartozik bele, amelyről a sportegyesület honlapján tudtok informálódni.