Egy ELTE-s lány a világ körül

Úgy hallottam, már több mint 20 országba látogattál el, igaz ez?

Pontos számot nem tudok mondani, de körülbelül 25 országban jártam már. Nehéz ezt fejben tartani.

Mikor kezdődött, mikor volt az a pont, ahonnan már azt mondhatjuk, hogy te világutazónak számítasz? Melyik volt az első ország, ahova ellátogattál?

Az első a 12. osztályban volt, érettségi ajándékként választhattam anyuéktól, hogy vagy jogosítványt kérek, vagy egy egyhetes londoni és párizsi utat. Ott nyílt ki előttem a világ. Ettől kezdve keresem a lehetőséget, hogy hova, mikor tudok menni. Ez az egyetemen, az alapszakos tanulmányaim idején teljesedett ki, amikor már meg volt hozzá a kellő szabadidőm, önállóságom, és mivel iskola mellett dolgoztam, tudtam fedezni az utazások költségeit is.

Volt olyan ország, amelyikre azt mondtad, hogy ezt mindenképp látnod kell, vagy olyan, amit mindennél jobban vártál?

Ausztrália. Az elején, amikor az utazásokat elgondoltam, egy négyéves tervet készítettem arról, hogy hova lenne jó elmenni, és az elsők között szerepelt Ausztrália. Ez nagyon nagy álmom volt, de végül csak az egyetem utolsó évében sikerült eljutnom oda – ekkorra lett kellő időm és pénzem az amerikai diákmunkámból. Úgy voltam vele, hogy most vagy soha, majd megvettem a repülőjegyet Sydneybe.

Ez biztosan nagyon nagy élmény lehetett. Ha visszaemlékszel, melyik úti célod volt a legnagyobb csalódás?

Ez egy igen fogós kérdés, de jó példának tudom említeni Hollywoodot. Mindenki azt hiszi, hogy ez valami nagy csillogó városrész, ami tényleg a sztárokról, fényűzésről, bulikról, divatról és hasonlókról szól. A valóságban Hollywoodnak az a 100-200 méteres hype-olt része, amin belül a színházak, az előadók, a gálaépítmények találhatók, tisztán tartott, míg abban az utcában, ahol a csillagok élnek, hemzsegnek a hajléktalanok, romkocsmák és bárok, ezért ez egy nagy csalódás volt számomra. Például Hawaii is egy olyan sziget, amiről az ember azt hinné, hogy álomnyaralás homokos tengerparttal, viszont a valóság, hogy ott is voltak az utcán hajléktalanok, és ott is előfordulnak hasonló gondok, mint más országokban. Ettől függetlenül nagyon szép és jó volt, szívesen visszamennék máskor is, de úgy gondolom, hogy sokszor mást mutat a média, mint amilyen valójában az adott hely.

Fel tudnád sorolni a legszebb tájakat, vidékeket, amiket eddig láttál?

Mexikó nagyon tetszett. A Yucatán-félszigeten egy dzsungeltúrán voltam, ahol nagyon megragadtak az ősrégi romok a Chichén Itzánál. Az is hatalmas élmény volt, amikor a rózsaszín naplementés, fehér homokos tengerparton sétálgattam Cancúnnál.Ausztráliában imádtam a vörös nagy sziklákat és a semmiségbe vezetővörös sivatagot. A legszebb szerintem akkor volt, amikor közeledett a vihar, és hatalmasakat villámlott. A lila ég, a vörös sziklákkal és villámokkal káprázatosak voltak. Pont olyan, mint amiket képeslapokon lát az ember. Városok szempontjából egyértelműen New York belvárosa nyert nálam, mivel bővelkedik az olyan épületekben, amelyek után az ember csak úgy kapkodja a fejét. De Chicago és Toronto is nagyon tetszett. Törökországban a tipikus iszlám épületeknek – mint például a dzsámik vagy a minaretek – is van egy olyan különleges hangulata, amit más – nem közel-keleti – országban nem lehet átélni.

Melyik volt a legijesztőbb kalandod utazásaid során?

Chicagóban volt egy eset, ami eléggé beparáztatott. Úgy éreztem magam, mintha egy amerikai akció filmben lennék. Körülbelül hajnali 4 órakor kellett indulnom a reptérre, még teljesen sötét volt, a hotelben is azt mondták nekem, hogy inkább fogjak egy taxit a metróhoz, mert szép Chicago, de azért veszélyes. Én naivan inkább a gyaloglást választottam. Amikor félúton járhattam, elmentem egy sikátor mellett, ahol volt egy nagy fekete dzsip, és benne „kétajtós szekrény” emberek napszemüvegben kuksoltak. Egyszer csak hallom, hogy lenyomják a kilincset, szép lassan kiszállnak, majd elkezdenek felém közelíteni. Nagyon megijedtem, és arra gondoltam, hogy ideje lelépni. Gyorsan elsétáltam, és szerencsére nem történt semmi baj.

Mi volt a legdrágább termék/szolgáltatás, aminek nem tudtál ellenállni?

Amiért ilyen nagyon horror összegeket kiadtam, az egy helikoptertúra volt a Hawaii-szigetek felett, illetve egy ejtőernyőzés Dubajban a pálmaszigeteknél. Ezek lehet, hogy extrém drágák voltak, viszont olyan életre szóló élményt adtak, hogy így nagyon is megérték.

Mit gondolsz, ezek az utazások megváltoztatták a személyiségedet?

Teljesen. Én mindenkinek azt tanácsolnám, hogy legalább egyszer utazzon egyedül, mert akkor jön rá arra az ember, hogy képes egyedül is helytállni. A társaság hiánya lehetőséget ad arra, hogy jobban magába lásson az utazó, felismeri azt, ami igazából neki tetszik, hova akar menni, mit akar csinálni. Így kialakul az igazi személyisége, amiből tudni fogja, hogy mikor mit akar, míg hogyha állandóan másokkal utazik, akkor muszáj kompromisszumokat kötnie. Például te elmennél egy múzeumba, de mivel mindenki más strandolni akar, strandolni fogtok. Mivel egyedül utaztam, megvolt az a lehetőségem, hogy tényleg azt csináljak, amit valóban szeretnék, amihez valóban kedvem van.

Ütköztél valahol azért akadályba, mert nő vagy? Például Törökországban vagy más iszlám országban?

A keleti országokban valóban jobban oda kell figyelni. Dubajban volt egy ilyen félelmem, mivel nagyon meleg volt, és nem akartam hosszú ujjú ruhákban kint mászkálni. A belvárosban semmi gond nem volt ebből, szinte az összes női turista nyári ruhát viselt. Viszont kijjebb, a piac főtere körül már egy kicsit furcsán néztek rám az emberek. De szerencsére végül nem volt semmilyen affér vagy probléma. Érdekesség, hogy van külön metrókocsi nőknek (bár ülhettem volna a másikba is, csak jobban szeretik a helyiek, ha a nők a nőiben vannak), és van külön taxi is, rózsaszín felirattal, és azt nők vezetik.

Van olyan hely a Földön, ahová sohasem látogatnál el?

Alapvetően egy-kettő közel-keleti és dél-amerikai országtól tartok egy kicsit a közbiztonság és politikai helyzet miatt, így ezeket egyedül nem merném bevállalni. Viszont ha lenne egy vállalkozó kedvű másik jelölt, akkor úgy gondolom, hogy ketten már jobb túlélési esélyekkel indulnánk. Alapból én mindenre kíváncsi vagyok, tehát ha most valaki felajánlaná, hogy elutazhatok Kazahsztánba, biztos, hogy elmennék. Nem tudom, hogy mi van ott. Kecskék, hegyek vagy mi minden más, de mindenképp megnézném, mert nyitott vagyok mindenre.

Még az olyan diktatórikus országok is számításba jöhetnek, mint például Észak-Korea?

Persze, szívesen megnézném azt is, csak nem olyan egyszerű oda eljutni. Ráadásul nagyon szeretek fényképezni, amit ott nem igazán lehet.

Na és a Déli-sark vagy Csernobil?

Már pedzegettük néhány ismerősömmel, hogy hogyan lehetne eljutni a Déli-sarkra. Elvileg Chiléből indul egy hajó, szóval nem lehetetlen küldetés. Igazából én az effajta dolgokra nagyon vevő vagyok. Az utazásra, élményekre nem sajnálom a pénzt, ezekre hihetetlen összegeket el tudok költeni. Úgy vagyok vele, hogy azt senki nem veheti el, nem fog elromlani, mindig az enyém marad, és a fotók is megmaradnak, így valamennyire kézzelfoghatóak is. A tudást, az utazást látom a legjobb tapasztalatszerzésnek. Ezek többet érnek számomra, mint egy autó vagy bármilyen más luxus tárgy.

Zárszóként milyen tippeket adnál a kezdő utazóknak?

Szerintem a legelső, amit érdemes megfogadni, hogy ne vigyünk sok cuccot. Minél kevesebb dologgal indulunk el, annál kényelmesebb lesz az utazás. Mindig hagyjunk helyet még plusz dolgoknak. Gyakori hiba szokott lenni, hogy teletömjük a táskát, de megtetszik pár dolog (szuvenír póló, sapka), megvesszük, és nem fér utána be a bőröndünkbe. Az iratokat, a pénzt és telefont mindig olyan helyen tartsuk, ami biztonságos. A legnagyobb probléma, ha ezeket elhagyjuk, mivel ezeket az okmányokat nehéz újra igényelni külföldön. Nézzünk utána az ország időjárásának. Velem előfordult olyan helyzet, hogy majdnem megfagytam, és így muszáj volt két pulcsit is vennem, mert nem készültem rá, hogy hideg lesz. Ha elmegyünk bulizni, sose felejtsük el, hogy külföldön vagyunk, és hiába beszéljük a nyelvet, akkor is érhetnek minket váratlan meglepetések. Én ilyen bulikban mondjuk sokkal jobban figyelek a körülöttem lévő dolgokra és magamra, mint Magyarországon.