Egy megszakadt Erasmus-félév – ahogy hallgatónk látja

2020.05.04.
Egy megszakadt Erasmus-félév – ahogy hallgatónk látja
A koronavírus-járvány kitörése után az ország egyetemei a távoktatásra álltak át, hogy így is megóvják a hallgatókat és a dolgozókat a fertőzéstől. Ez számos kihívást okozott mind a tanárok, mind pedig a diákok számára. Habár tudjuk, hogy ez a lépés elengedhetetlen ahhoz, hogy a járvány terjedését lassítsuk, mégsem mehetünk el amellett, hogy ez milyen áldozatokat követelt mindannyiunktól. Tóth Milán Áronnal, Intézetünk nemzetközi gazdálkodás alapszakos hallgatójával beszélgettünk, aki Erasmus-félévét kényszerült félbe hagyni a járvány miatt.

Hogy érezted magad, amikor megtudtad, hogy félbe kell szakítanod a tanulmányaidat a Portói Egyetemen?
Kezdetben elég rosszul viseltem, nem akartam elhinni, hogy pont ebben a félévben kellett kitörnie egy világjárványnak. Először nem is terveztem a hazautazást, de ahogy komolyra fordult a helyzet, úgy döntöttem, hogy egyrészt biztonságosabb, ha hazamegyek; így anyukám is megnyugodhatott. Másrészt mivel ott is mindent lefújtak és bezártak, később pedig kijárási korlátozást vezettek be, nem lett volna sok értelme maradni, valamint egész nap a szobámban ülni.
Utólag visszagondolva úgy érzem, hogy jó döntést hoztam, emellett nagyon bízom benne, hogy vissza tudok még menni Portóba esetleg egy másik félév alkalmával, mert Portugália egy csodálatos ország, nagyon különleges hangulattal.

Mennyire volt komoly a helyzet Portóban, amikor eljöttél?
Nagyon gyorsan változtak meg körülöttünk a dolgok. Gyakorlatilag egyik kedden, amikor pár barátom megérkezett hozzám látogatóba, még élt a város, nekem is óráim voltak, este el tudtunk menni vacsorázni, sörözni, hiszen minden nyitva volt. Péntekre azonban az összes oktatási intézmény és szórakozási lehetőség bezárt, az utcák kiüresedtek, a bulikat lefújták, a tengerpartokat lezárták. Sajnos a szörfóráim is elmaradtak.
Amikor Magyarország bejelentette a határzárlatot, rohamosan elkezdték törölni a légitársaságok a járataikat, így nekem is lépnem kellett: vagy határozatlan időre kint maradok Portóban, egy albérletben, vagy megpróbálok hazajutni a családomhoz, amint lehet. A következő nap hajnalán már én is a reptéren, maszkban vártam a Budapestre tartó gépet.
Hazaérkezésem utáni héttől kezdve határozatlan ideig nem járnak a Porto–Budapest repülőjáratok, így szerencsésnek érzem magam, hogy sikerült hazakeverednem Európa másik oldaláról. Jelenleg Portugáliában 22.797 igazolt eset van, sajnos 854 haláleset is történt. (Megjegyzés: Ez a szám az interjú rögzítése óta változott.) A miniszterelnökük szerint már túl vannak a járvány csúcspontján, a gócpont a járvány kitörésétől kezdve Észak-Portugália és Porto volt.

Milyen nehézségekbe ütköztél a kinti távoktatás során?
Valójában a kinti távoktatást is már itthonról, Magyarországról kezdtem el, mert Portugáliában is ugyanazon a héten zártak be az iskolák, mint nálunk. Az egyetlen bosszantó dolog az volt a távoktatással kapcsolatban, hogy hazaérkezésem után azt mondták, hogy nem tudom online folytatni, majd másfél héttel később mégis engedélyezték, így pár órán nem tudtam jelen lenni.
Ezen kívül más nagy nehézség nem ért, de sokszor sokkal körülményesebb ilyen módon tanulni és tanítani is. Néha kisebb nehézséget jelent még az oktatókkal való kommunikáció, ugyanis több tanár nem mindig küld e-mailt az új információkról, vagy ha küld, akkor portugál nyelven vannak azok is. De előfordult már, hogy a tanár egyszerűen elfelejtett online órát tartani (mediterrán mentalitás), így másik időpontban kellett bepótolni.

Van olyan tárgyad, amit nem tudsz teljesíteni, mert gyakorlat lenne?
Szerencsére az összes kinti tárgyat tudom online is teljesíteni, bár hozzá kell tenni, hogy ehhez több tantárgy teljes struktúráját át kellett alakítaniuk az oktatóknak. Csak egy példa: teljesen más élmény lett volna az enogasztronómia tantárgy keretében borkóstolókra és pincészetekbe járni, mint online tanulni a borkultúráról és borfajtákról.

Hogy viszonyulsz az itthoni távoktatáshoz?
Nagy szerencséje van a GTI-nek, hogy éppen erre a félévre készültek el az új tantermek, el sem tudom képzelni, hogy hogyan oldották volna meg az eredeti 4 tanteremben az összes óra rögzítését, viszont a jelenlegi nehéz helyzetből szerintem kihozták a maximumot. Nekem nagyon sokat segítenek az online elérhető videós tartalmak. Bármikor visszanézhetők, mindenki a saját tempójában tud velük haladni, visszatekerhetők és felgyorsíthatók.

Össze tudod egyeztetni az itthoni és a kinti vizsgákat?
Portóban a tantárgyaim nagy részét beadandó dolgozat írásával vagy projektmunka leadásával tudom teljesíteni, bár lesz egy-két tárgy, amiből online tesztet kell írnunk május közepe felé. Itthon az a taktikám, hogy amennyi tantárgyat tudok, teljesítek a zárthelyiken, ami pedig nem jön össze így, vagy nem vagyok elégedett az eredménnyel, abból majd vizsgázok a vizsgaidőszakban.
Valójában ebből a szempontból most sokkal egyszerűbb helyzetünk van, erasmusos diákoknak, ugyanis alapesetben nem lenne lehetőségünk zh-n teljesíteni a tárgyakat, csak a vizsga maradna, most viszont mi is részt vehetünk a zárthelyiken. Összefoglalva, igen abszolút teljesíthetőnek tűnik (eddig).

Mennyiben másabb a kinti távoktatás, mint az itthoni?
Az alapvető különbség talán az, hogy míg itthon előre rögzített órák vannak feltöltve a Moodle-ba, addig Portóban élőszerű, real-time órák vannak online. Én mindkettőnek látom az előnyeit, az élővideós portói órákon rögtön lehet kérdezni, ha valami nem világos, van egyfajta interakció a tanár és a diákok között, viszont negatívum, hogy nem lehet visszanézni az órákat. Az ELTE GTI megoldását pedig azért tartom jónak, mert a saját tempónkban, a saját időbeosztásunk szerint tudunk haladni, és mindenki akkor tanul, amikor kedve és ideje van hozzá, nincs kötött beosztás.