Merre haladsz Kelet-Közép-Európa?

Ön hogy látja, milyen nehézségek vannak az oktatásban a „valós” üzleti életre való felkészítés során? Miben lesz erős a GTI?

A frissen végzett közgazdászoknak kétféle ismerethalmazzal kell rendelkezniük, hogy az üzleti életben megállják a helyüket. Egyrészt természetesen el kell sajátítaniuk a szakmai alapokat, mint például a számvitel, a vállalati pénzügyek, az üzleti jog, a marketing és a menedzsment alapjait. Ide sorolom az idegen nyelvek magabiztos használatát is. Másrészt alkalmasnak kell lenniük az önálló kreatív munkavégzésre vállalati környezetben. Utóbbihoz elengedhetetlen, hogy már a képzés során szert tegyenek a problémamegoldás, valamint az információgyűjtés és -feldolgozás alapvető kompetenciáira. Hagyományosabb megfogalmazásban: mind az elméletben, mind a gyakorlatban jártasságot kell szerezniük, amelyhez az ELTE GTI egyedülálló lehetőséget kínál. A magyar (köz)gazdasági felsőoktatást gyakran éri az a kritika, hogy túlságosan elméletorientált. Ez azonban az ELTE GTI esetében biztos nem állja majd meg a helyét. Azon túl ugyanis, hogy a szakmai alapok magas szintű átadását természetes kiindulási pontnak tekintjük, nagy hangsúlyt fektetünk a képzés gyakorlatorientációjára is. Utóbbira képzéseink szerkezete és oktatói gárdája egyaránt komoly garanciával szolgál. Egyrészt oktatóink széles kapcsolatrendszerrel és tapasztalattal rendelkeznek a hazai, illetve a nemzetközi üzleti és akadémiai életben. Másrészt képzéseinken prioritásnak tekintjük, hogy minden tárgy a lehető legnagyobb mértékben involválja diszciplínája aktuális kérdéseit és legfrissebb eredményeit. Szakjainkon kötelező tantervi elem lesz az ún. projektfeladat tárgy is, amelynek keretében a hallgatók a konzulensük által kijelölt és aktívan felügyelt témát dolgozzák fel a szemeszter során. Végül, de nem utolsó sorban, képzéseinken gyakori látogatók lesznek az üzleti és akadémiai szférából meghívott neves előadók.  

Milyen tantárgyakat fog oktatni az ELTE GTI hallgatóinak? Mire helyezi ezekkel kapcsolatban a hangsúlyt és miért?

Gazdaságpolitikát, külgazdasági politikát, összehasonlító fejlesztés-gazdaságtant és ökonometriát fogok oktatni. Eddigi pályafutásom során mindig arra törekedtem, hogy kurzusaim jól átgondolt, strukturált ívet járjanak be. A kurzusok első felében az adott terület alapvető elméletei és összefüggései, valamint az empirikus módszertan és ennek eredményei kapnak helyet. Ezt követően, az alapokkal már felvértezve, a fókuszpont a mögöttes diszciplína aktuális kérdéseire és eredményeire helyeződik. A kurzust végül a „big picture” bemutatása zárja, más szóval annak áttekintése, hogy a félév során tanultak miképpen állnak össze egy egységes egésszé. Erre kiemelt hangsúlyt fektetek. Kell, hogy a hallgatók értsék, hogy mi, miért és hogyan kapcsolódik össze. Az érdeklődés fenntartása és a tudatos orientáció érdekében gyakran a félévet is az utóbbival indítom, igaz ekkor még csak vázlatos jelleggel.

Kelet-Közép-Európa gazdasága milyen változások előtt áll? Miben erős ez a régió?

A legfőbb kérdés, hogy sikerül-e a régiónak kitörnie a közepesen fejlett státuszból, amelyet a szakirodalom sokszor már csapdaként emleget (middle-income trap). E tekintetben kulcsfontosságú, hogy mennyiben tudnak a régió országai a termelési lánc létráján feljebb lépni a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé, illetve mennyiben tudják a kapitalizmus hazai bázisát megteremteni. Miről van szó? A rendszerváltás óta Kelet-Közép-Európa a multinacionális vállalatok egyik kedvenc befektetési célpontja. A külföldi működő tőkeberuházások számára az olcsó, jól képzett munkaerő jelenti a legfőbb vonzerőt. (No meg persze az, hogy utóbbit az EU kapuin belül érhetik el.) Ennek megfelelően a multinacionális vállalatok a 2000-es évek közepéig elsősorban az összeszerelő tevékenységeket helyezték ki az EU posztszocialista új tagállamaiba. Az értéklánc csúcsát jelentő kutatás-fejlesztés csak a legritkább esetekben jelent meg. A régió egyik erőssége továbbra is a nyugat-európaival azonos szintű képzettséggel rendelkező, de annál jóval olcsóbb munkaerő. Kétségkívül a humán tőke tekintetében nincs mit szégyenkeznünk. A képességünk tehát meg van ahhoz, hogy ne csak Európa összeszerelő üzeme, hanem innovációs végvára is legyünk.

Ami a kapitalizmus hazai bázisának megteremtését illeti, látni kell, hogy jelenleg a külföldi működő tőkeberuházások (FDI: Foreign Direct Investment) kapcsán nagy az aszimmetria Nyugat- és Kelet-Közép-Európa között. Miközben a posztszocialista országok kiugró mértékben fogadnak FDI-t, csak szerény mértékben képesek annak kihelyezésére. A magyar, lengyel, cseh vállalatok külföldi beruházásai meg sem közelítik a nyugati multik hasonszőrű aktivitását térségünkben. Ennek hátterében az áll, hogy a kelet-közép-európai országok csak elenyésző számban rendelkeznek nemzetközi szinten is versenyképes nagyvállalatokkal, ún. nemzeti bajnokokkal. Látni kell, hogy a hazai tőkésosztály megerősödése nélkül eddig egyik országnak sem sikerült a történelemben belépni a fejlett országok táborába. Ezért különösen fontos minden közepesen fejlett országnak, hogy megteremtse a kapitalizmus hazai bázisát. Ez az állam beavatkozása nélkül azonban elképzelhetetlen, és még utóbbi esetén sem könnyű feladat, figyelembe véve a nemzeti gazdaságpolitikák beszűkült mozgásterét (lásd alább).

Ön többek között Oroszország szakértője. Milyen szerepe van most, és milyen szerepre törekszik az orosz külpolitika a világpolitikában?

Oroszország már nem globális, pusztán regionális nagyhatalom, és ezzel tisztában is van. Értéksemleges állítás következik: Vlagyimir Putyin külpolitikája Oroszország szempontjából nézve félelmetesen pragmatikus, a nemzetközi politikaelmélet nyelvén szólva realista. Oroszország az elmúlt másfél évtizedben arra helyezte a hangsúlyt, hogy a posztszovjet térségben megerősítse hatalmi pozícióját. Ezt a térséget saját befolyási övezetének tekinti. Igen veszedelmes lenne mind a régió, mind a világ stabilitása szempontjából, ha a „Nyugat” külső nyomásgyakorlással, vagy egyéb közvetett, mégis beavatkozó eszközzel újra próbálná rajzolni a posztszovjet térség hatalmi térképét. Az orosz külpolitikában e tekintetben a jövőben sem várható változás. Új elemként ugyanakkor felerősödhet az az orosz törekvés, hogy Oroszország legyen a mérleg nyelve, amely eldönti, hogy a formálódó új globális erőcentrumok közül végül is melyik váljon a világpolitika meghatározó zászlóshajójává. Az USA nem véletlenül retteg egy esetleges Moszkva-Peking tengelytől. A két fél között ugyanis, ha összeölelkezés még nem is, de az egymásra kacsintás már megtörtént. 

Forrás: Daily Mail 2016. szeptember 5.
(“Obama gives Putin his best death stare: Tense moment the world's two most powerful men squared up at the G20 summit in China”)

Ha most felvételizne, mire szakosodna? Milyen „feltörekvő” ágai, területei vannak a tudományterületének?

Nem emelnék ki egyetlen területet sem. Kifejezetten szerencsétlennek tartom egyes szakok – sokszor tiszavirág életűnek bizonyuló – sztárolását. Jövőbeli hallgatóinknak ezért azt javaslom, hogy olyan szakot válasszanak, amely leginkább megfelel érdeklődésüknek. Minden területen vannak izgalmas, új kérdések, innovatív ötletek. A lényeg, hogy törekedjünk a saját területünkön a legjobbak között lenni, és akkor nem lesz gond az elhelyezkedéssel. Hallgatóink számára általános tanácsként azt fogalmaznám meg, hogy a képzés során kiemelt hangsúlyt fektessenek a stabil alapok elsajátítására. Ha ezek megvannak, mindenki megtalálja a boldogulását. Azt tapasztalom ugyanis, hogy 5-10 évente a legtöbb területen bekövetkeznek fókuszváltások. A korábbi kérdések érdektelenné, a problémák megoldottá válnak. A tudományterület régi feltörekvő ágát új követi. Stabil szakmai alapok birtokában azonban ezek az irányváltások könnyen nyomon követhetők és feldolgozhatók.