Munkaerőpiac: a gépeké lesz vagy az embereké marad?

Melyek a tudományág legnagyobb kihívásai? Milyen irányba haladnak majd a jövőben az erre irányuló kutatások?

Az egyik legnagyobb kihívás épp az előbbiekből fakad: a folyamatosan fogyó munkaerőpótlás miatt hogyan alakítsák és használják ki azokat a technológia adta lehetőségeket, mint például a robotika, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia és a hálózatosodás? Hiszen a munkafolyamatok átalakulnak és egyre kevesebb ember vesz részt az értékteremtésben.

Egy másik kihívás pedig a legértékesebb, legtehetségesebb munkatársak megtartásának mikéntje.

Még ha kisebb intenzitással is, de az Y generáció elvárásai átragadnak elődeikre, a korábbi korosztály tehetségeire is oda kell figyelni. Finna Henrietta kolléganőmmel jelenleg azt kutatjuk, hogy a digitalizáció mennyire terjedt el a hazai cégek HR gyakorlatában és hogy kihasználják-e a lehetőségeket. A szubjektív benyomás ugyanakkor továbbra is nagyon fontos az emberek megítélésében, és azok a „puha jelek”, amelyeket észlelünk egy személyes találkozás alkalmával, nem érzékelhetőek pusztán adatok elemzésével. A digitalizáció eszköztára széles körű, de nem teszi feleslegessé az emberi interakciót!

A negyedik ipari forradalom, az automatizálás sok ember munkáját kiváltja, az elmúlt időszak is számos új foglalkozás megjelenését és régiek eltűnését hozta, ezt sokan negatívnak tartják, holott ahogy említette, az egyre kevesebb és képzettebb munkaerő szükségessé teszi. Milyen jövőt vizionál ezzel kapcsolatban? Ön szerint milyen irányú tudás, készségek lesznek a legértékesebbek évtizedek múlva is?

Fel fog értékelődni a tudás. Ez juttat versenyelőnyhöz, ennek pedig az emberek lehetnek birtokában. Ha belegondolunk, ma már a szolgáltatások, benne a kutatás-fejlesztés, az innováció jelenti a nemzetgazdaság legfőbb ágát, ezt csak emberek tudják. Ezért az emberi erőforrások menedzselése, kezelése, képzése, felkészítése meghatározó tényezője a sikerességnek. Az együttműködés az értékteremtés alapja.