Rendhagyó tárgyhoz rendhagyó jegyzet

2020.09.01.
Rendhagyó tárgyhoz rendhagyó jegyzet
Dr. Galántai Zoltán egyetemi docens (ELTE GTI, Összehasonlító Gazdaságtan Tanszék) korábban többek között az MTA Jövőkutatási Bizottságának a titkára volt, jelenleg pedig a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia SETI Bizottságának a tagja. Tudományos és ismeretterjesztő művek mellett több sci-fi, illetve fantasy-regénye is megjelent. A Nagy kérdések rövid története című szabadon választható kurzusáról és az ahhoz készült jegyzetről beszélgettünk vele.

Mennyiben rendhagyó a kurzus?
Röviden: azt szeretném megmutatni, hogy milyen végtelenül szórakoztató tud lenni, ha rákérdezünk a ki nem mondott alapfeltételezésekre, és ennek köszönhetően új megvilágításban látjuk a dolgokat. Akár a fizikában, akár a matematikában, akár a közgazdaságtanban. Bárhol. Eközben természetesen cél, hogy a kurzus érdekes legyen, ezért olyan példákat hozok a különböző témákhoz a háborúk történetétől a környezetrombolásig meg a titkosításig, mint amilyen a galambirányítású rakéta terve; a makromérnökség, amely egész bolygók átalakításáról álmodozik (sőt); vagy éppen a Voynich-kézirat, ahol – mondhatnánk némi iróniával – nem az egyelőre megfejtetlen szöveg megfejtése az igazi kihívás. Hanem egy olyan megfejtési javaslat, ami még senkinek sem jutott az eszébe. De ott van az egyelőre igencsak hipotetikus idegen civilizációk kutatása is, a SETI: ennél jobb görbe tükröt keresve sem találni, ha azt kérdezzük, hogyan működik a tudomány.
Ám nem csak ez a lényeg. 
A hagyományos egyetemi kurzusok, illetve a segédanyagok elsősorban arra fókuszálnak, amit tudunk. És rendszerint ez az, amit számonkérünk a vizsgán. Persze annak, aki gyakorló közgazdász, menedzser vagy bármi más akar lenni, erre szüksége is van. Tudnia kell válaszolni arra a kérdésre, hogy ezt vagy azt hogyan kell csinálni – elvégre csinálnia kell.

Ez miért nem elég?
Ott vannak azok a kérdések is, amelyekre (egyelőre) nem tudunk válaszolni. Ha valaki kutató akar lenni, akkor ezeket sem árt ismernie – az ilyesmit viszont rendszerint nem találjuk meg egy egyetemi jegyzetben.
De ha valaki nem akar kutató lenni? Valószínűleg az ilyenek vannak többségben.
És ez így is van rendjén. Amennyiben viszont megtanulunk a kérdésekre és a szokásostól eltérő megközelítésekre fókuszálni, akkor ez versenyelőnyt jelent. Kedvenc idézetem Konfuciusztól származik: „A hétköznapi ember a furcsa dolgokon csodálkozik. A bölcs a hétköznapiakon”. A Nagy kérdések rövid története kimondottan erre a „nézzük meg más szemszögből, értelmezzük újra, kérdezzünk rá” megközelítésre épül. Ami adott esetben nemcsak érdekes, de hasznos is, hiszen szerencsés esetben képesek leszünk új megoldásokat találni akár a munkánk során felmerülő problémákra is.
Mondanom sem kell, hogy ez mekkora érték.

A jegyzet mennyiben tér el a szokásostól?
Ott van először is a forma, vagyis az, hogy ez e-book (epub). A bizonyos értelemben nagyon is nyögvenyelős pdf helyett ezt akár a mobiltelefonunkon olvasgathatjuk a villamoson ülve. Eközben valójában nem is „jegyzet”, hanem könyv. Nem csak tanítani akar, de azt is megpróbálja megmutatni, hogy ezek tényleg izgalmas dolgok. Úgyhogy például látványos, meghökkentő vagy éppen elgondolkoztató képeket válogattam az egyes fejezetekhez, és az idézetek is kellőképpen provokatívak ahhoz, hogy olykor vitatkozni lehessen velük. Mint ahogy ez lenne ennek az egésznek is a lényege: nem a kész tudás, hanem egyfajta szemlélet elsajátítása. És persze akár elő se vegyük, ha nincs hozzá kedvünk: az előadások megállnak önmagukban is, és ez az e-book nem arra van, hogy helyettesítse, hanem arra, hogy kiegészítse őket. Hogy kibontsa az egyes gondolatmenetek ágbogait, amelyek túlságosan komplikáltak ahhoz, hogy idő legyen elmagyarázni a tanteremben. Itt viszont újra és újra visszatérhetünk hozzá. Vagyis ez nem az összefoglalás, hanem kiegészítés és segítség a továbbgondoláshoz – mármint ha van kedvünk ilyesmivel bíbelődni.
De az se baj, ha nincs.

És a vizsga?
Nos, a vizsgakérdések sem teljesen a hagyományos módon készülnek. A félév végén, akinek kedve van hozzá (természetesen nem kötelező), az javaslatot tehet arra, hogy szerinte mik szerepeljenek a számonkérésben, és a hallgatók már az előző évben is vetettek fel olyasmiket, amik nekem eszembe sem jutottak. Ezzel a megoldással mindenki jól jár: a hallgató is, aki közben át is ismétli az anyagot, és a kérdések így talán jobban is illeszkednek az elképzeléseihez, mintha egyedül én fogalmazom meg őket, és én is tanulok belőle, mert megtudhatom, hogy a hallgatók mit tartanak fontosnak. Egy ilyen kurzushoz, mint a Nagy kérdések rövid története, nem is illene, hogy máshogy legyen.