Zsolti, ez volt az első, amit nem oldottál meg!

Andor György | 2021.04.21.
Zsolti, ez volt az első, amit nem oldottál meg!
Koronavírus-fertőzésben, 46 éves korában elhunyt André Zsolt informatikus kollégánk. Feldolgozhatatlan. Zsoltival 20 éve dolgozunk együtt, számítógépeinket, nyomtatóinkat, fénymásolóinkat ő szerezte, szerelte, működtette, cserélgette. A mai ELTE GTI egész egyszerűen nem létezne az ő ügyessége, kreativitása nélkül – pár év alatt olyan technikai hátteret épített fel nekünk, amelyhez máshol évtizedek kellenének. 

És milyen az élet, az informatikai oldala éppen a vírusvédelmi kellékek beszerzésével egészült ki, e sorokat is az Ő fertőtlenítőjével, maszkja mögül, és persze az általa beszerzett gépen pötyögtetem. Kis családi vállalkozást építettek fel az elmúlt években, ez éppen mostanra kezdett felfutni – ez is sikerült neki.

„Zsolti, oldd meg!” – ez volt a bevett kérés felé, amire Ő legtöbbször a „Persze, megint én oldjam meg, de hogyan?” választ mormogta, de közben már zakatolt is az agya a megoldáson, és így vagy úgy, de mindig meg is csinálta valahogy. Nagyon szerettünk vele együtt dolgozni ezért, igazi egyszemélyes problémamegoldó volt. 

Féltettük a vírustól. Mondtuk is neki, amikor jött-ment, intézett ezt-azt, szokásos módján beköszönt mindenkihez. De biztos volt magában, hogy valahogy ezt is megoldja majd. Ez lett az első, amit nem tudott. 

Letaglózva búcsúzunk Zsoltitól, a nagyszerű kollégától, kis csapatunk örök tagjától, egy család fejétől, aki nekünk is, de onnan végképp felfoghatatlanul fog hiányozni. Kislánya a mindene volt, ha csak szóba került, e hatalmas embernek még a hangja is el-elcsuklott. 

Három hete még a készülő vizsgaközpont gépeit tervezgettük, részemről újra csak az „Oldd meg, Zsolti!”-trükköt alkalmazva. El is kezdte megoldani, majd hívott, hogy elkapta, sajnos két hét karantén, de közben is tudja csinálni, nyugi. Majd a korházból, hogy szintén jól van. Majd az utolsó telefon, ekkor már rémült volt, hogy most hetekig nem lesz elérhető, szóljunk a többieknek is, mert, ahogy az lenni szokott, mindenki egyfolytában hívta ügyes-bajos dolgainak megoldásában bízva. Lélegeztetés, alig csordogáló információk – ahogy ez manapság szokott lenni. Találgatás, bizakodás – ahogy ez manapság szokott lenni. Aztán hirtelen vége lett, és bár nem lehetett nem számítani erre, ez mégis olyan megdöbbenés volt, mintha a semmiből jött volna. Az ember nem akarja elhinni, ez a rohadt vírus, megint elvett egy életet, tönkretett egy családot! 

Zsolti, bár értelmetlenül korán, de hatalmas dolgokat elvégezve mész most el. Tudom, hogy nehezen nyugodsz majd békében a még hátrahagyott dolgaid miatt, de most majd mi oldjuk meg valahogy ezeket helyetted is!